Hamis beállításba helyezi a kormány viselkedését

Zsiday Viktor ismert befektetési szakértő írt egy blogbejegyzést arról, hogy bár sokan azt hiszik, hogy a kormány félrekezeli a válságot, valójában csak arról van szó, hogy a miniszterelnök, mint vérbeli politikus, nem a halottak számát akarja minimalizálni, hanem az újraválasztására optimalizál. Ez a gondolatmenet, amelynek tehát az a központi állítása, hogy a komány nem „félrekezel”, hanem egy “tervet” követ, amelynek célja, hogy hatalomban maradhasson, rendkívül népszerű lett pillanatokon belül.

Én azok közé tartozom, akik viszont meglehetősen ingerülten olvasták a szöveget és több szempontból is meglehetősen negatívan ítélik meg.

Miért? Rövid úgy tudnám összefoglalni, hogy a befektetési szakember teljesen hamis megvilágításba helyezi a történteket, amikor a kormányzati terv meglétét hangsúlyozza, mert bármennyire is kritikusnak tűnik Zsiday azzal kapcsolatban, hogy a kormány terve 10 ezer halottat feltételez, mégiscsak azt sugallja, hogy amit a kormány tesz, az nem „félrekezelés”.

Nem csodálkozom persze, hogy a blogposzt tartalma olyan népszerű lett, elvégre mindig jó, ha azt érezzük, hogy ami velünk történik, az nem valami kiszámíthatatlan vakszerencse eredménye, amivel szemben tehetetlenek vagyunk, hanem mégiscsak van mögötte valami értelem.

Csakhogy nem biztos, hogy mindig megengedhetjük magunknak ezt a vigasztaló érzést. Úgy vélem, hogy ez a mostani helyzet sem olyan. El is mondom, miért gondolom így.

1. tévedés: Hogyne kezelhetne félre valaki, aki másra optimalizál?

Zsiday gondolatmenete rögtön a legelején rossz vágányra kerül és onnan nem is tud visszakeveredni. Bármilyen hatásos is retorikailag a „félrekezelés” és a „terv” szembeállítása, akárcsak a halottak számának minimalizálása és a hatalmon maradásra optimalizálás szembeállítása, valójában semmi okunk nincs azt gondolni, hogy ezek a szembeállítások jól megragadják a valóságot.

Több súlyosan problematikus előfeltevést kellene ahhoz elfogadnunk, hogy Zsiday gondolatmenetét meggyőzőnek találjuk.

Először is, valójában a félrekezelésnek is lehet része egy terv követése. Az sem magátólértetődő, hogy csak a halottak számának minimalizálása és a hatalmon maradásra optimalizálás között lehet választani.  

De leginkább az vitatható, hogy bárkinek méltányolnia kellene, hogy egy politikus hatalmon akar maradni és emiatt azt kellene mondania, hogy amit a kormány ennek érdekében csinál, az azért nem félrekezelés, mert a kormány erre optimalizál.

Ha ez így lenne, akkor egy sereg triviálisan elítélhető dolog fölött nem mondhatnák ítéletet a sorozatgyilkosok garázdálkodásától a pedofílián át a sikasztásig. Volt tervük? Volt. Másra optimalizáltak mint a másik ember életének, egészségének, tulajdonának tisztelete? Igen. És mégis, ezekre nyugodtan mondhatjuk, hogy elítélhetőek.

Persze, mondhatja valaki, hogy a félrekezelés azt sugallja, hogy valaki nem teszi jól a dolgát valami miatt, nem azt, hogy szándékosan árt és talán Zsiday csak erre gondolt.

Hát, nem tudom. A kutyatulajdonos, aki bent hagyja a kocsiban kánikula idején a kutyáját és a kutya elpusztul, szintén követett egy tervet: épp csak beugrik elintézni, amit kell, nyilván nem lesz baj.

Nem igazán látni a különbséget abban a tekintetben, hogy a szándékos károkozás és a hanyagság vagy hozzánemértés okozta károkozás is lehet része egy másra optimalizáló tervnek. Viszont mindkettő okkal ítélhető el olyan szempontok alapján, amik nem részei annak a másra optimalizáló tervnek.

Mindezek alapján okkal gondolhatjuk, hogy Zsiday egyszerűen rossz dologról akar meggyőzni minket. És nem ezzel az egyetlen baj!

2. tévedés: A kormány magatartása nem biztos, hogy a gazdasági károkat enyhíti

Zsiday gondolatmenetének következő súlyos hibája, hogy arról próbál meggyőzni minket, hogy a kormány terve azért racionális, mert az a gazdasági válságból való mielőbbi kilábalásra optimalizál, mert ez a választási siker kulcsa és a gyors kilábalás kulcsa a gazdaság leállásának elkerülése.

Ez a tézis is több sebből vérzik.

Az egyik probléma vele a gazdasági szavazás feltevése, ami ugyan nem feltétlenül téves, de hogy pontosan mit is jelent, az korántsem egyértelmű. Arra ugyan van meggyőző bizonyíték, Tóka Gábor kutatásai szerint, hogy a kormánypárt népszerűsége többnyire – bár nem mindig – együtt mozog a fogyasztói bizalmi index mozgásával, de hogy ez pontosan miként függne össze a magyar gazdaság tényleges állapotával, egyáltalán nem magátólértetődő. Magyarán: Zsiday tézise akkor működne igazán jól, ha a magyar kormány válságkezelése ezt az indexet tudná befolyásolni megfelelő időben. Ez viszont finoman szólva sem magátólértetődő.

A másik súlyos – sőt, ki merem mondani, a döntő – probléma Zsiday tézisével, hogy azt sugallja, hogy a kormány intézkedései összehangban vannak azzal a céllal, hogy ne kelljen a gazdaságot leállítani, illetve, hogy a járvány hatásai ne okozzanak újabb károkat a gazdaságban.

Ez azonban egyszerűen abszurd. Tavasszal a magyar gazdaság leállásában meghatározó szerepet játszottak a nemzetközi termelési láncokban mutatkozó működési zavarok. A kormány intézkedéseinek egy része ezen a helyzeten legfeljebb súlyosbítani tudott, illetve a nagy garral bejelentett gazdaságkezelési kamucsomagjuk pedig, amellett, hogy rossz célokra pazarolt el értékes erőforrásokat és vesztegette az időt, egészen biztosan rosszat tett a kormány gazdaságpolitikája külső megítélésének. Ennek pedig egészen biztosan forintban kifejezhető negatív hatásai lettek a magyar gazdaságra. Az pedig egyenesen rémisztő, hogy a magyar kormány milyen szinten nem volt képben tavasszal a gazdaság tényleges állapotával kapcsolatban. Sőt, a sikerpropagandájuk kétségeket ébreszt azzal kapcsolatban (mondjuk a turizmus területén), hogy mennyire képesek felmérni a tényleges mai folyamatokat.

Ehhez képest az, hogy ősszel a magyar gazdaság nem állt még le, értelemszerűen most sem a magyar kormány döntéseitől, hanem a nemzetközi környezettől függ elsősorban. A magyar kormány járványügyi intézkedéseinek elsődlegesen nem az a gazdasági tétje, hogy leáll-e a magyar gazdaság a tavaszihoz közelítő módon, hanem, hogy a járványügyi és gazdasági intézkedések milyen elegye képes a járványt is és a gazdasági válságot is a leghatékonyabban kezelni.

Mivel a kormány tavasszal sem jeleskedett a gazdasági károk enyhítésében, semmi okunk nincs azt gondolni, hogy a mostani lépéseik kifejezetten jól szolgálják a gazdasági károk enyhítését.

Tovább megyek: semmi okunk nincs azt feltételezni, hogy a járvánnyal szembeni határozottabb fellépés ne segítette volna a gazdasági károk enyhítését. Zsiday sugalmazásával ellentétben semmi okunk nincs azt gondolni, hogy nem lett volna kialakítható az ősz eleje óta olyan mixe a járványügyi és gazdaságpolitikai intézkedéseknek, amelyek a járványt is inkább kordában tartották volna és a gazdaságnak is jobbat tettek volna. Márpedig egy ilyen mix jobban megfelelt volna a kormány feltételezett hatalommaradásra optimalizáló céljainak is.

3. tévedés: Orbán racionális, de nem ennyire

Az is tragikus tévedésnek tűnik Zsiday gondolatmenetében, hogy túlértékeli a kormányzat működésének racionalitását.

Mit is tesz ő? Rekonstruál egy szerinte racionális stratégiát, amely az általa feltétezett kormányzati céloknak megfelelne és amelyik szerinte messziről nézve emlékeztet arra, amit a kormány csinál és ráfogja, hogy ezt csinálja a kormány.

Túl azokon a problémákon, amiket már említettem, a fő gond itt az, hogy a kormány egészen egyszerűen nem viselkedik a “tervnek” megfelelően konzisztensen. Ha így lett volna, egy sereg megelőző intézkedést hozhattak volna tavasz óta, hogy jobban felkészüljenek a mostani járványhelyzetre, de nem tették. Ha így lett volna, nem adnak ennyi ellentmondásos jelzést a választóik számára. Ha így lett volna, akkor nem adja be a kormány a derekát többször is a közvélemény nyomásának.

A kormány tényleges viselkedésében sokkal több az esetlegesség, irányváltás, mint amit Zsiday sugall. És ez nem is csoda. Az lenne a csoda, ha másként lenne.

Vannak itt még egyéb gondok is a Zsiday által felvázolt tervvel. Például az, hogy feltűnően és naivan optimista (a halottak számával, a nyájimmunitás lehetőségével, az egészségügyi katasztrófa társadalmi-politikai hatásaival kapcsolatban, egyebek között).

És így már az is erősen kérdéses, hogy ha ez lenne a terv, akkor az egy elég értelmes terv lenne-e.

Végső soron: Zsiday nem mindenben téved, csak a lényeges dolgokban

Mindez nem jelenti, hogy Zsiday gondolatmenetében ne lennének önmagukban véve tartható állítások. Csak éppen ezek nem elég érdekesek.

Nyilván a kormány a hatalmát akarja megtartani. Igaz? Az. Zsidaytól tudjuk meg? Nem. Ez valójában egy teljesen triviális állítás.

Az is nyilvánvaló, hogy a kormány el akarja a gazdaság leállását. El is mondták többször. Nem Zsidaytól tudjuk.

És akkor ez most egy terv? Hát, ha az, akkor az is egy terv, hogy amikor autóba ülök, hogy a Balatonra menjek, akkor választhatok, hogy lassabban, kis utakon vagy gyorsan, autópályán megyek. Ettől se lettünk sokkal okosabbak.

A blogposzt akkor segített volna a helyzetet jobban megérteni és nem csak a megértés hamis illúzióját adni, ha abban nyújtott volna eligazítást, hogy a kormány tervének vannak-e értelmes alternatívái és hogy a kormány terve mennyire tűnik megalapozottnak.

Mert azt, hogy amit a kormány csinál, az sok emberéletbe fog kerülni, sajnos, szintén nem csak Zsidaytól tudhatjuk.

Hát, röviden, ez a bajom ezzel a szöveggel.