Nem egyszer bevallottam már őszintén ezen a blogon is, hogy nem vagyok politikusanyagból és minden eddigi tényleges találkozásom a pártpolitikával szánalmas kudarc volt. De mivel a kibicnek semmi sem drága és mert semmi sem indokolja, hogy egy blogposzt erejéig se játsszak el a gondolattal, hogy mi lenne, ha én javasolhatnék egy pártnak választási stratégiát, gondoltam, röviden leírom, milyen is lenne az. Nem fogom túlbonyolítani, inkább pontokba szedve írom össze, s főként egy kérdésre összpontosítva, arra, hogy miként lehet a NER “gordiuszi csomóját” átvágni, azaz, miként lehet egy újabb párttal tovább aprózni a Fidesz ellenzékét anélkül, hogy ez az ellenzék érdemi gyengítése lenne, sőt, hogy inkább az erősítésének látsszon:

1. Helyzetértékelés

– nyilván nem lenne elég anyagi erőforrás, sem médiafelület, sem elegendő ember, hogy úgy tegyek, mintha a nagy pártokkal partiban lehetnénk (ez nem csak illő szerénység a részemről, hanem mert aligha csatlakoznék nagy párthoz – aki nem hiszi, olvasson régebbi bejegyzéseket);

–  nyilván olyan emberek lennének ott, akik nem szívesen működnek együtt másokkal (különben ott lennének) és akik között ugyanakkor nem lenne piszok nehéz kirobbantani a vitát arról, hogy mi a fontosabb, a Fidesz vagy az ellenzék leváltása (ez nagyjából minden ellenzéki párton belül meglévő törésvonal);

 – a magam részéről nem hinnék benne, hogy az adott szervezet egymaga legyőzheti a Fideszt 2018-ban, de másfelől nyilván számolni kellene azzal, hogy mégse lehet eleve feltartott kézzel pályára menni az ellenfelek ellen; 

– számolni kellene azzal, hogy egyéni győzelmekre az adott választási rendszerben esély sem lenne, az indulással az ellenzéket gyengítik, de a listás szavazatok elnyeréséhez kellenek egyéni jelöltek;

– az emberek motiválásánál számolni kellene azzal, hogy rövid távon lehet a Fidesz elleni és az újdonság jelentette mobilizálásra támaszkodni, de a hosszabb távú fennmaradás feltétele egy olyan szervezet létrejötte, amelyet a politikai tevékenység képes anyagilag fenntartani (úgy értem: törvényesen, nem korrupt módon) 

2. Célok

MINIMÁLIS CÉLREÁLIS CÉLÁLOM
Fidesz kétharmad megakadályozásaa rezsim lebontása a Fidesz érdemi meggyengítésével (ez a kétharmad alatti eredménytől az abszolút Fidesz-többség elkerülésig sok minden lehet)kormányváltás
Saját eredmény 2018-raegy általánosan pozitívan értékelt eredmény elérése parlamenti küszöb alatt isbekerülés a parlamentbekormányzás szempontjából megkerülhetetlen szereplővé válás 
Stratégiai céltúlélés a 2019-es választásokigegy növekedni képes, országos lefedettségű pártszervezet megalapozása és többféle választói csoport számára vonzó másodlagos preferenciaként való megjelenésegy nagypárti szerep megalapozása
Pozíciókis párt, de képes túlemelkedni az önző szempontokona közjót képes fölé helyezni az egyéni érdeknek nem csak az ellenzék szokott helyein kíván megjelenni nem niche párt, hanem olyan általános üzenete van, amire elvileg felépíthető egy többség is van 1-2 ember, akit meg tudnak nevezni az arcai közül és 1-2 szlogen, ami hozzájuk fűződika közjót képes fölé helyezni az egyéni érdeknek nem csak az ellenzék szokott helyein kíván megjelenni, sőt, érdemi alternatívája az ellenzéknek nem niche párt, hanem olyan üzenete van, amire elvileg felépíthető egy többség is van 3-4 ember, akit meg tudnak nevezni az arcai közül, 2-3 szlogen, 2-3 programpont, ami hozzájuk fűződik az a benyomás róluk, hogy “tudják, mit csinálnak”   

3. Követendő út 

– ott indulni egyéni jelöltekkel, ahol a Fidesz a legerősebb: így elkerülhető, hogy az ellenzéki összefogás ügyének kerékkötőjének látszódjanak és másfelől így kifejezhető, hogy a cél a Fidesz leváltása;

– mindenhol gyűjteni aláírásokat: ez motiváció a pártszervezet számára és növelné a láthatóságot, egyúttal segíti a felkészülést 2019-re

– a tagokkal megértetni, hogy hosszú távban kell gondolkodni, de hogy ez nem jelenti a rövid távú célok feláldozását

– “szavazz a listánkra”: mindenhol ez lenne a legfontosabb üzenet, ami arról szólna, hogy van itt egy párt, amit érdemes választani és nem másikat, de tisztában vagyunk vele, hogy a Fidesz legyőzése olyan közös érdek, ami fölötte van a mi saját önző érdekeinknek

– “van választás”: ahol egyéni jelöltek lennének, ott alkalom lenne arra, hogy a párt a Fidesz kihívójaként pozicionálja magát, akár Dávidként Góliát és ahol lehetne jelezni, hogy nem a szokásos ellenzéki úton akar járni

– “rajtunk nem múlik, gyere el szavazni”: ahol nem lennének egyéni jelöltek, ott a kampánynak jellemzően arra kéne összpontosítani, hogy fontos elmenni szavazni és hogy a párt képes felülemelkedni a saját önző érdekein (ezt itt lehetne a legvilágosabban megtenni)

– és itt kezdődhetne még egy csomó minden, amikkel csak azért nem fáradok, mert messze túlmutatna a gordiuszi csomó kérdésén, mint például, hogy a párt helyében a választások előtt minden erőmmel a szervezetépítésre összpontosítanék, a programkidolgozásra nem pazarolnék jelentősebb erőforrásokat, viszont igyekeznék minden fontosabb kérdésben valamiféle beazonosítható politikai irányt kijelölni (adózástól családtámogatáson és egészségügyön át külpolitikáig) és a fenti stratégiának megfelelően szerepeltetném az embereket a nyilvánosságban, de ezek nemigen férnének el egy posztba.