Schiffer András azzal osztotta meg ezt a cikket a Facebookon, hogy “Fontos írás!” és azt az idézetet emeli ki belőle, hogy 

A kulturális politizálás erőltetése ugyanis egyetlen dolgot eredményezhet: az átlagemberek szembefordulását mindazzal, amit eleddig a balliberális oldal a tolerancia és egyenjogúság előmozdítása terén elért.

Több kommentelő is lelkesen helyeselt, s valaki a “belpesti értelmiség” kreálmányának nevezte azokat a szerinte álproblémákat, amelyek miatt az átlagemberek eltávolodnak a baloldaltól. Azt hagyjuk is, mennyire vicces dolog is nem észrevenni, hogy ez nem egy magyar jelenség, még a cikk szerint sem, úgyhogy nem a “belpesti értelmiség” ügye és azt is, hogy mekkora hazugság és önáltatás is a belpesti értelmiség kifejezés. Maradjunk annál a cikkben, Schiffernél és kommentelőinél is meglévő állításnál, hogy a kulturális ügyek idegenek az átlagemberektől, ezért azok elfordulnak a kulturális ügyekbe belefeledkezett baloldaltól.

De vajon olyan biztos, hogy így van ez?

Én azt gondolom, hogy nem, a legkevésbé sem. Mégpedig több okból sem.

1. Az egyik önáltatás ebben az, hogy a szociális kérdésekkel foglalkozó baloldal története diadalmenet lett volna. Holott ez nincs így. Elég csak belenézni a történelemkönyvbe. A munkásmozgalom története göröngyös út volt. A marxisták ezért aztán egész könyvtárakat írtak tele azzal, hogy megmagyarázzák, miért nem támogatják eléggé az emberek azokat a szociális ügyeket, amiknek érdekelniük kellene őket. Nagyon sok országban alapvető szociális vívmányokat jobboldali erők vezettek be (lásd Németország és társadalombiztosítás), máshol a baloldal előretörése véres polgárháborúkhoz vezetett és a baloldal vereségével végződött (utóbbira pár példa 1918-1939 közöttről: Spanyolország, Olaszország, Németország, Magyarország).

2. A másik önáltatás ebben az, hogy a kulturális baloldaltól elforduló baloldal közelebb állna az átlagemberhez. Ha így lenne, vajon miért nem lett nagy párt a schifferiánus LMP? Az átlagembereket nem kellene, hogy ez a párt jobban érdekelje, mint a 2010-ben és 2014-ben is az LMP előtt végző baloldal? Ha erre az a válasz, hogy de a média ellenségessége tehet erről, akkor sajnos nem kaptunk korrekt választ, mert nem világos, hogy a média miként tudja az emberek figyelmét elfordítani az őket érdeklő kérdésekről, ha egyszer a figyelemelterelés témái nem érdeklik őket.

3. A végső önáltatás pedig az, hogy a progresszió fő problémája az lenne, hogy nem az embereket érdeklő témákkal foglalkozik. Bár én liberális demokrataként nagyon is egyetértek azzal, hogy a politikának az embereket érdeklő dolgokkal kell foglalkoznia, de ezt egy progresszív nem nagyon gondolhatja így, mert az embereket elég pimf dolgok foglalkoztatják és elég kiábrándító dolgokat akarnak – progresszív nézőpontból nézve. Nemhogy melegházasságot nem akarnak, sem cigány szomszédot, de gyakran szakszervezetet se, azt se, hogy egyenlő munkáért egyenlő bér járjon, azt se, hogy mindenkinek járjon a 40 órás munkahét stb.. Aki abban hisz, hogy a kulturális baloldallal az a baj, hogy a népszerűség ellenében politizál, az – mondjuk ki – olcsó és kényelmes kritikai álláspontot vesz fel, mert a népszerűség látszólag mindent igazol, de közben meg sajnos be is csapja magát, mert a számunkra fontos dolgok, a helyes dolgok nem mindig népszerűek.

Ez van.