Nem vagyok politikai elemző és ezen a blogon sem próbáltam különösebben úgy tenni, mintha értenék az ilyesmihez, de a szerdai brüsszeli események megihlettek, úgyhogy elővettem a római madárjósok görbe botját és alaposan megvizsgáltam a jeleket, vajon mire utalnak.

professions-pundit-expert-panellist-panel-emergency-16517448_low.jpg

Erre főleg az sarkallt, hogy barátaim egy része úgy kommentálta a történteket, hogy az elsősorban Orbán sikere volt, illetve olyasmit is olvastam, hogy Orbánnak szemben tehetetlen az EU és ez nem is csoda, hiszen a vezetői alkalmatlanok, az intézményrendszere rossz stb.. Velük szemben nekem egészen más benyomásaim voltak: a korábbi hasonló esetekhez képest egy sokkal harciasabb EU-t láttam, egy sokkal elszigeteltebb Orbán Viktort és nem tudtam nem arra, gondolni, hogy ha az EU-tól nem is várható el, hogy megvédjen egy tagállamot saját magától és demokratikus felhatalmazással tevékenykedő autoriter vezetőitől, de ez nem jelenti azt, hogy képtelen volna a tanulásra vagy hogy hülyét lehetne belőle csinálni.

Mindezek alapján, gondoltam, az lesz a leghelyesebb, ha megvizsgálom a történteket és megpróbálom megfejteni, mindez mire is utal.

1. Az Európai Bizottság kötelességszegési eljárást indított a lex CEU miatt. Szokatlanul szűk határidőt szabtak a magyar kormánynak ráadásul és bár a hazai kormánypárti média ezt sikerként interpretálta, mert léteznek ennél szigorúbb eszközök is az EB kezében, nem lehetett nem észrevenni az időzítésben rejlő üzenetet: a bejelentés még azelőtt megtörtént, hogy a magyar kormányfő fellépett volna az Európai Parlament előtt, s megvédhette volna a saját álláspontját. Ez pedig egy sajátos értelmezési keretet kínált: azt, hogy az EB szerint a magyar kormány álláspontja egyszerű süketelés, a tények pedig magukért beszélnek. Mi tagadás, nehéz lenne vitatni az igazukat.

2. Az Európai Bizottság elhatározta, hogy részletesen megválaszolja a legutóbbi nemzeti konzultáció kérdéseit és kimutatja, miért hazugok a kormánynak az EU-ról a kérdésekbe rejtett megfogalmazott vádjai. Ez ismétcsak a keretezéshez tartozott: a magyar kormány harcban áll az EU-val és a tényekkel, az EU pedig nem nézheti tovább ezt tétlenül.

3. Az Európai Parlament úgy döntött, nyilatkozatot fog elfogadni a magyar helyzetről (ennek szövegezése persze el fog tartani egy ideig). Ezt a tényt a haza kormányzati sajtó egyszerűen elhazudta, miközben az üzenet ezúttal is világos az EP részéről: van magyar helyzet és muszáj tenni valamit.

4. Az Európai Parlamentben volt egy vita a miniszterelnök részvételével a lex CEU kapcsán. Ez a vita alapvetően különbözött a korábbi vitáktól két szempontból: egyrészt, míg korábban az Európai Néppárt, a Fidesz anyapártja megvédte a Fideszt, s pártpolitikai küzdelemként értelmezte a baloldal támadásait, most kizárólag a szélsőjobb állt ki Orbán mellett, akik korábban is megtették, Orbán a vitában, majd az azt követő sajtótájékoztatón nagyjából ugyanazokat a hazugságokat hajtogatta, amiket itthon szokott. Előbbi azért fontos új fejlemény, mert világossá vált, hogy Orbán elszigetelődött Európában, s mostanra egyértelműen az európai szélsőjobb része lett, míg korábban a jobbközép és a szélsőjobb közös támogatását élvezte. Utóbbi pedig azért fontos, mert soha ilyen őszintén nem beszélt Orbán Európában, amit úgy értek, hogy véget ért a kettős kommunikáció korszaka.

5. Itthon azóta Orbán egyre azt hajtogatja (bár ennek voltak a kommunikációban előzményei), hogy mindenki ellene van.

Mire utalnak ezek a jelek? – tehetjük fel a kérdést jó augur módjára.

augur.jpg

Ami kétségtelen, hogy Orbán többé nem néppárti, hanem szélsőjobboldali politikus európai szinten: ezt az európai politikusok is felfogták végre és minden jel szerint ő maga is tisztában van vele, hogy átlépte a Rubicont.

Az, amit madárjós tudományom már kevésbé tud megválaszolni, az az, hogy hová vezet mindez. Számomra háromféle forgatókönyv tűnik logikusnak a fent leírtakból következően. Mindegyikhez szubjektív valószínűségeket is rendeltem a fentiek mérlegelése alapján, s így csökkenő valószínűségi sorrendben:

1. Csúnya szakítás: Orbán arra építve, hogy az EU jövője kétséges és a régi játékszabályok úgyis borulnak, valamint az itthon bevált konfrontatív stratégiáját követve tovább élezi a konfliktust és így elkerülhetetlenné válik a Fidesz kizárása a Néppártból, Magyarország pedig a korábbinál barátságtalanabb elbírálásra számíthat a jövőben az EU és a tagállamok részéről, mert az válik uralkodó állásponttá, hogy az Orbán-rezsim nem demokratikus.

2. Békülés, végzetes bizalomhiánnyal: Orbán feladja a konfrontációt, s bár ehhez viszonylag nagy engedményeket kell tennie, de az EU is sokat enged, de a bizalmatlanság légköre alakul ki és ez előrevetíti a későbbi szakítást.

3. Békülés és durvulás: Előfordulhat az is, hogy Orbán jelenlegi elszigeteltsége beláthatóan rövid időn belül megszűnik és a mostani őszinte beszéde esetleg annak előhírnöke, hogy hamarosan ez válik az európai jobboldali mainstreammé. És akkor az istenek irgalmazzanak nekünk. 

hell.jpg